Kedves Olvasóim!
Lehet, hogy elsőre furcsálljátok miért írok egy 15 éves filmről…nos egy kérésnek teszek eleget, de ez az óhaj egy remek ötletet indított el bennem. Írásomban kitérek, arra is miként változott meg 15 év távlatában a szakmai szempontok alapján értelmezett filmezés. Óvatosan felmérjük mi hibádzik a 2000-es filmben és ugyanebből a szempontból nézve, érveimet alátámasztom az Everest hasonló szituációival, bár utóbbinál nem hadonásztak nitroglicerinnel, az igaz.
Az Everest ajánlóban azzal kezdtem, hogy bemutattam a hegy paramétereit és kicsit hablatyoltam arról, hogy mire is vállalkozik, az aki egy ilyen eget rengető megpróbáltatásra adja a fejét, hogy megmászik egy 8000 méter magas geológiai képződményt. Nos, A jég és föld között rendezője ezt pofonvágta és a költségvetésen spórolva, hogy a vizuális effektek menőbbek legyenek és jelöljék a BAFTA-díjra (bejött), ki is hagyta ezen tudományos és egészségügyi szempontból fontos tényezőket. 
Na jól van… A K2, egy pakisztáni hegycsúcs, ami a világ második legmagasabb sziklamonstruma., magassága 8611 m (Wikipedia). Szóval kedves Martin Campbell (A jég és föld között, rendezője) ide is elkél az oxigénpalack… bőven. 😉
Filmünk Utah-ban kezdődik, ahol a Garett család és egy csapat lelkes amatőr hegyet másznak. Persze a Garett család hihetetlen profi ezért vannak az amatőrök előbbre, mint ők és ez a hiba a Garett család legidősebb tagjának életébe kerül. Annie és Peter a balesetben meghalt férfi gyermekei három évvel később sem tudják feldolgozni édesapjuk elvesztését, ezért Peter ( Chris O’Donell) természetfotósnak áll, Annie (Robin Tunney) pedig a női hegymászók legjobbjai közé “kapaszkodik” fel. Nők…
Egy napon Peter értesül róla, hogy Annie a K2 megmászására készül egy pénzes reklámügynök társaságában, aki a K2-ről szeretne integetni az gúj repülőgép modelljének. Ő Elliott, akit Bill Paxton játszik (maradt volna a Titanicnál).
Az Everest-ben szintén pénzért vitték az embereket a csúcsig, kivéve, hogy ott profi tapasztalt mászók voltak, rendes felszereléssel és ne feledjük, hogy az Everest tragédiája egy 1996-os eseményt dolgoz fel, ez a film pedig négy évvel később “pár sarokkal” odébb játszódik, szóval fiúk lányok igazán oda kellett volna figyelni.
A csapat elindul a hegyre. Természetesen, mint ahogy azt már megszoktuk az ilyen filmekben, a vihar jelzés ellenére sem fordulnak vissza a mászóink csak a legutolsó pillanatban, amikor Tom úgy dönt, hiába is fenyegeti Elliot.
Az Everest ebből a szempontból is ügyesebb volt, ők csak kifogytak az időből. A vihar előtt vissza kellett volna érniük a táborba… itt azonban a “jeges-földes” banda gyakorlatilag vállat rántott és ment tovább.
Annie egy elvétett csákányozást követően egy hasadékba esik, ahova Elliot és Tom is kénytelenek követni egy lezúduló lavina miatt. Eközben a vihar elvonul és a táborban kétségbeesetten próbálják kideríteni, hogy túlélhette e 
a csapat a csapást. Morse-nak köszönhetően sikerül felvenni velük a kapcsolatot és értesülnek róla, hogy hárman túlélték a vihart. Peter mentőcsapatot szervez, de senki nem hajlandó arra, hogy felmenjen értük egészen addig, míg a reklámügynökség szép summát nem ígér azoknak, akik csatlakoznak a mentőcsapathoz.
Nos ennyi, 1996-ban az Everest lábánál még jelentett valamit a bátorság és az odaadás. 2000-ben már csak a pénz diktál. Ezzel a mozzanattal igaz, hogy a realitások talaján tart a film minket, de elveszik, az az eszményi érzése az embernek, hogy tényleg nagy a baj és az emberek hősiesen, a saját életüket kockára téve mentik embereiket, akkor is ha alig ismerik őket. Az Everest drámája és szentimentalizmusa egy ilyen jelent-sorral vált teljessé, a filmünk “A jég és föld között” ezt teljes mértékben degradálja.
Ez igen srácok, bátorság és emberség…ötös! Ebben a filmben kábé abban kimerül a tragikum, hogy egy nő, akiről fogalmunk sincs, hogy kicsoda, ül egy térkép mellett és sír, addig míg ki nem osztják, hogy ha sírni akar menjen ki a
-10fokba és írjon ott. Az idő azonban fogytán, Annie-nak csak 36 órára elegendő vize van, plusz a dexametazon így cselekedni kell.
Az Everest-ben az volt a legnagyobb baj, hogy elfogyott az oxigén. Nem is a vízhiány a legsürgetőbb probléma és az ezért bekövetkező ödéma. Annie csapatának volt oxigénje 8000 méter magasság felett? Nem hiszem. Rob Hall 30 óra alatt belehalt az oxigén hiányba Scott Fisher még hamarabb. Annie-k 40 órát bírtak ki oxigén nélkül, valamennyi vízzel. Ugyan…
A nagy nehezen összekoldult pénzéhes mentőcsapat kiötli, hogy nitroglicerinnel kirobbantják a hasadékot és megmentik bajba jutott társaikat. Éppen ezért kérnek, a roppant hozzáértő pakisztáni hadseregtől három tartállyal. Még az sem rettenti vissza őket, hogy az egyik manusz belelép a nitroglicerinbe, amitől le kell venni a cipőt, ki kell dobni a hóra, hogy 
felrobbanjon. Úgy emlékeztem, hogy ez az anyag a legkisebb fizikai hatás alatt robban. Ebben a filmben azonban tapossák, futnak, másznak, hömbölögnek vele és tűzőnapnak is kiteszik…tapasztalat a legjobb tanítómester főleg ha az ember túl éli az iskolát. Na a csapat elindul a mentőexpedícióra élükön egy kicsit sem megszállott, hihetetlen vidám és jóvágású emberrel Montgomery-vel, aki pár évvel azelőtt vesztette el a feleségét pont azon a hegyen. A kirándulás rögtön egy bátorságpróbával kezdődik, ahol 6000 méter magasságban egy 960MPa nyomású hóviharban, szembe szélben kell kiugraniuk a sziklákra a helikopterről. Nos mennyi lehet a szélsebessége, ha mindenki simán átjut rajta? 😀
Eközben Tom és Annie egyre rosszabbul vannak a vizük elfogyott és a tüdőödéma tünetei elkezdenek jelentkezni rajtuk. Annie gyógyszert adna Tomnak, de Elliot megakadályozza. A következő jelentben Montgomery elmondja, hogy a felesége anno Elliot miatt halt meg, mert a férfi az összes dexametazon-t magának adta be. Rádión kapják a jó hírt, hogy 48 órán keresztül jó idő lesz, napsütés és hasonlók…errre fogja magát a csipet csapat és simán elkezdenek egy hófalban felfelé mászni. Hol a lavina??? Ja a gleccser túloldala szakadt le és a csapat másik felét tarolta el, szegények. 
Ennyit a szakértelemről. Annie és Tom egyre rosszabbul vannak, ezért Annie úgy dönt, hogy beadja maguknak a gyógyszert, mire Elliot olyan nézést villant rá, hogy még a pandás mamuszom is hidegrázást kapott. Miután Monique túléli a lavinát, egy sérüléssel közelebb kerül Peterhez, ő egy francia nő, aki csak a pénzért van a hegyekben, hogy befejezhesse az orvosit, na ő sem akarja a diákhitel2-t erről ennyit. Közben a táborban ráeszmélnek, hogy a nitroglicerin mégsem olyan tuti, mint hitték. Ha napfény éri robban ezért gyorsan figyelmeztetik a csapatot, hogy rejtsék el az árnyékban, mondanom sem kell talán, hogy nem mindenki kapja meg az üzenetet és robbanás lesz a hiba eredménye. Szóval a nitroglicerin csak akkor robban, ha kiderülnek a titkai. Észben tartom.
Közbe újabb drámai jelentnek vagyunk szemtanúi. Annie rádión arra kéri báttyját, hogy forduljon vissza, mert ő meghal. Persze Peternek esze ágában sincs ezt megtenni. Elliot megöli Tomot, hogy Annie ne pazaroljon rá több gyógyszert. Végülis Tom vérével jelzik, hollétüket a hó alatt. Azt nem értettem a filmben, hogy sokszor látni, hogy izzadnak a szereplők, remélem ez csak a napfény hatására bekövetkezett hóolvadás, vagy? Peter és csapat feljutnak Annie-khez a lányt fel is hozzák, de Montgomery és Elliot lezuhannak a mélybe.
Az Everes-t drámájának csúcsa az, hogy a mentőcsapat nem ér fel Robért a hegyre. Rádión kénytelen elbúcsúzni feleségétől. Ebben a filmben a tragikum kimerül egy őrült és egy gonosztevő halálában.
Szándékosan nem lőtte le a film miden mozzanatát, mert ahhoz képest, hogy 15 éves film, a tudományos és egészségügyi oldala maszlag, a színészi játék sok esetben reménytelen, ahhoz képest a mondanivaló csodás. Harc önmagunkkal azért, akit szeretünk. Valamint a film látványban sem utolsó, ha kicsit jobban koncentráltak volna a többi részletre nagyon jó kis film lehetne, így közepesre értékelném és ebben benne van bőven O’Donell szép, kék szeme is.
Ha valaki szeretne egy izgalmas és látványos filmet nézni, annak szívből ajánlom. Azoknak nem, akik előbb látták az Everest-et. Persze lássuk be az Everest és filmünk között 15 év a “korkülönbség”. Nyilván nem volt annyi tudományos anyag, esetleg a szponzorok is kevésbé voltak adakozó kedvükben, nem tudom. Azért nem szeretnék az elkövetkezendő években olyan “hegyes” filmet látni, ahol x1000 méteren oxigénpalack nélkül másználnak. Rossz példa!
Köszönöm, hogy olvastatok!
A bakancsbomba vizuális trükk, nincsen tudományos alapja, otthoni kísérletezésre nem ajánlott, a cikk írója és a film készítői egyaránt elhatárolódnak, minden felelősségtől. 😀
Németh Renáta
CineMA 